Ma már egyértelmű, hogy farmer volt, van és lesz, pedig az első, kizárólag nők számára készült darabot csak 1930-as években tervezték meg. A farmer története sosem csupán az anyagról, a színekről és a szabásvonalakról szólt: szoros szimbiózisban állt a kulturális és társadalmi színtérrel, így előfordult, hogy a lázadás jelképeként is hordták. De miből lett a cserebogár, az évek alatt hogyan változtak a trendek, s vajon lehet-e fenntartható a farmer?
A farmer története a középkorig vezet vissza minket
Bár a farmernadrág hivatalos születésnapját 1873. május 20-a óta ünnepelhetjük, a ruhadarab anyagának a gyökerei egészen a középkorig vezethetőek vissza. A denim (a farmer anyaga) és a jeans (a nadrág angol elnevezése) szavak két híres európai kikötővárosra utalnak. Ugyanis az olasz (Genova) és a francia (Nimes) kikötővárosokban egymáshoz hasonló anyagokkal kereskedtek a legsötétebb századokban.
Az anyag születési helyéről még mindig folynak a viták, ám azt tudhatjuk, hogy 1567-ben Genovában kereskedő tengerészek viselték elsők között a kemény, gyapjúszövet nadrágot, melyet a város után “genes”-nek neveztek el. Majd a farmer története a XIX. században folytatódott, a denimet az 1800-as években alkották meg, amikor francia takácsok igyekeztek lemásolni a genovai strapabíró anyagot.
Az, hogy Franciaországból miképp terjedt tovább Európába, illetve a többi kontinensre is, a mai napig kérdéses. Viszont egy biztos, a farmernadrág feltalálói Levi Strauss és Jacob Davis. A német bevándorló és a szabó Amerikában alkották meg az örökdarabot az 1870-es években, méghozzá először a bányászok számára. Ezzel magyarázhatóak a zsebek melletti szegecsek, melyek a bányász viselet tartósságát hivatottak fokozni.
Az eredetileg munkás ruhának szánt darab elterjedése pedig nem a cowboyoknak, hanem a dude ranch korszaknak köszönhető. A farmer története az 1930-as években újabb fordulatot vett, ugyanis a gazdák azzal pótolták a kiesett bevételüket, hogy fizetővendégek számára biztosították a cowboy-élményt. Annak érdekében, hogy autentikus legyen a szerepjáték, sok amerikai ekkor vette meg az első farmerjét, amely akkor még szigorúan csak hétvégi viseletnek számított.
Ahogy telt az idő, a lázadás jelképévé is vált a ruhadarab. Az 1950-es években a rendszerellenességet jelképezte, 10-20 évvel később a hippik és a háborúellenesek viselete volt, majd a feministák a nemek egyenlőségét a farmernadrágok által is hirdették. Bár még a II. világháborúban csak védelmi vagy katonai munkát ellátóaknak adták el, a világégést követően ebben is változás mutatkozott: egyre inkább szabadidő-ruházatként jelent meg a köztudatban.
A farmer története nem lenne teljes a trendek nélkül
A farmer éra első képviselője a XIX. században derékpántos munkaruhaként (waist overall) vált ismertté , amelyet aztán az évtizedek divattrendjei időről időre átszabtak. De még mielőtt rátérünk a XX. század kulturális és társadalmi színterének változásait lekövető farmerekre, nem mehetünk el szó nélkül a Lady Levis mellett. Az 1930-as években ez volt ugyanis a világon az első olyan farmernadrág, amit csak és kizárólag farmokon és tanyákon munkálkodó nők számára terveztek.
Majd a napjainkban is jól ismert magas derekú farmert – melyben valljuk be, nem lehet egy jó adag csülök pörköltet sem elfogyasztani – 1947-ben mutatták be. Az ‘50-es években pedig betört a popkultúrába mindannyiunk alapdarabja, és így a farmer története feledhetetlenné vált. Ekkor terjedtek el a szögletes, mandzsettás farmerek, valamint szintén ezekben az években foglalta el helyét az ultimate trendek között sziklaszilárdan a fehér póló és kék farmer kombó.
Ezt követően a hatvanas évek szó szerint is igen sokszínűre sikeredett: a szabások között harangszárú, bootcut és a cigaretta stílusú darabok is hódítottak, miközben egyre több színes anyaggal találkozhattak az akkoriak. A díszítésektől, illetve a harang formától a hetvenes években sem búcsúztak el, sőt szoknya is lett belőle. Mindeközben pedig a punk-rock mozgalom elengedhetetlen darabjaivá váltak, a szűkebb szabású, sötétebb színű farmerek, amelyeket rendszerint szegecses övvel hordtak.
Az 1980-as és 1990-es években szintén széles volt a paletta: egyrészt maradt a bő szabású, viszont a bokánál szűkebb fazon (mom jeans), másrészt pedig Adriano Goldschmied, a prémium denim atyja megalkotta a skinny farmert. Később az overallok lettek népszerűek, illetve a 2000-es években a nagyon alacsonyan, csípőn hordott farmerek váltak divatikonná. És bár már a nyolcvanas években megalkották a skinny jeans-t, 2010-es éveket tekinthetjük a jeggings-ek virágkorának.
Legtrendibb ma a fenntarthatóság?
Be kell látnunk, hogy a skinny jeans-t vitathatatlanul letaszították a trónjáról a bő fazonok, melyek egészen széles palettával képviseltetik magukat a divat világában. De senki ne ijedjen meg, akinek túlzottan hozzá nőtt volna a szíve a bőréhez cuppanó farmerekhez, ugyanis a legújabb hírek szerint a skinny szabású és a karcsú cigaretta fazonok visszatértek a trendek közé, akárcsak a bootcut darabok.
Amíg a trendek jönnek és mennek, addig a fenntarthatóság kérdései, a fast fashion ipar környezetromboló hatásai és az etikai szempontból megkérdőjelezhető mechanizmusai velünk maradnak. Vásárolni, ruhatárunkat bővíteni nem bűn, viszont a mi felelősségünk tudatosan eljárni ezekben a helyzetekben – és ezzel divatot teremteni.
Ma már mindannyian tudjuk, hogy a farmer előállításához rengeteg energia és víz (egy darabhoz nagyjából 7600 liter) szükséges. Emellett pedig ma már a sok fameranyagot olyan pamutkeverékkel teszik rugalmasabbá, amelynek szálait szintetikus anyagokkal keverik, így az újrahasznosításuk nehezebb, mint a 100% pamutból készült anyagoknak. Szintén az esztétikai értéket növeli a kopottas megjelenés és a festés, amihez azonban több vegyszert használnak. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a pamut tele van növényvédő szerekkel, illetve előállítása talajromlást és szén-dioxid-kibocsátást okoz.
A jó hír azonban az, hogy a pamut még így is jobb, mint a szintetikus anyagok, a 100% pamutból készült farmerek biológiailag lebomló szövetek, a farmer maga pedig egy kifejezetten tartós textil. Tehát lehet fenntarthatóan is szemlélni a farmerügyet, amibe megannyi márka tett is előrelépést az elmúlt években. Ma már léteznek innovatív vízmentes technikák (pl.: habfestés), kevesebb vegyszert használó eljárások (pl.: a kopott megjelenést lézerrel vagy homokfúvással is elérhetik). Ha pedig mi magunk szeretnénk tudatosabban hozzáállni a kérdéshez, akkor részesítsük előnyben az újrahasznosított pamutból, kenderből, lenből szőtt farmereket, a fenntartható farmermárkákat, vagy a használturha-üzleteket. A meglévő ruhadarabokat pedig érdemes minél kevesebbszer és kifordítva mosni.
A farmer története a Jemmában tovább folytatódik
Ha pedig a tudatos döntéseidet valódi stílussal szeretnéd összekötni, a Jemmában pontosan erre találsz inspirációt. Itt minden farmerdarab egy új lehetőség: egy életre keltett kincs, ami egyszerre hordozza a múltat és a jövőt. Olyan ruhadarabok ezek, melyek mindegyike magán viseli a trendek lenyomatait, ennélfogva a jó öreg Levi’s-en át az örökzöld skinny jeans-ig bármi rejtőzhet a kollekciónkban.
A fenntarthatóság nem arról szól, hogy kevesebb legyél, hanem arról, hogy többet hozz ki abból, amid már van. Egy jól megválasztott farmer nemcsak a ruhatárad alapdarabja lehet, hanem a tudatos életmódod szimbóluma is – időtálló, kényelmes és stílusos egyszerre. Fedezd fel te is a Jemma világát, és lépj be abba a divatba, ahol a minőség, az önkifejezés és a környezettudatosság találkozik. Mert az igazi stílus nem attól különleges, hogy új, hanem attól, hogy te viszed bele az életet.
